A boldog életről; A rendről; A türelemről
| Szerző: | Szent Ágoston |
| Fordító | Fodor Nóra; Sarbak Gábor; Tuba Iván Sch.P |
| Megjelenés dátuma: | 2019 |
| Kötéstípus: | |
| Terjedelem: | 192 oldal, 130 x 205 |
| Megrendelés: | Nem rendelhető – új kiadás várható |
A kötet Szent Ágoston három írását közli. Ágoston 386-ban, még katekumenként írta meg a „De beata vita” (A boldog életről) és a „De ordine” (A rendről) című munkáit. Ezekben a szerző már keresztényként foglalt állást az erkölcsöt mélyen befolyásoló antik etikai eszmékről. Ágoston egész élete az Egyház hitének tisztán tartásáért folytatott dogmatikai problémákban való állásfoglalás lett, amellett, hogy híveit számtalan prédikációval igyekezett szellemi-lelki táplálékhoz juttatni. Idősebb korában, külső és belső nehézségekkel teljes élethelyzetben született 417-ben a „De patientia” (A türelemről) című műve, amelyben a kegyelemmel való együttműködő embert állítja példaképül. Bár Ágoston jelentősége elsősorban dogmatikai munkáin alapszik, e három könyve jelzi, hogy méltán tartjuk őt számon az erkölcsteológia történetének is kihagyhatatlan alakjai között.
![]()

A Jézus Krisztus iránti szeretet gyakorlása
Liguori Szent Alfonz
Jel Kiadó
Keresztény Lelkiség Könyvtára
2025. június 20.
puhatáblás, ragasztókötés
110 x 180 mm
266
3200 Ft
A könyv 17 fejezetéből az első négyben a szent elmagyarázza, hogy Jézus megérdemli a szeretetünket mindazért a szeretetért, amelyet szenvedése által és az Oltáriszentség adományozásával adott nekünk. A többi fejezetben a szerző Szent Pálnak a szeretetről szóló himnuszát (1Kor 13) kommentálja, és bemutatja a fő erényeket, amelyeket ápolni kell, és a hibákat, amelyeket kerülni kell, hogy növekedjünk a Jézus iránti szeretetben.
![]()

A Jézus Krisztus-jelenség a gnosztikus irodalomban
Ladocsi Gáspár
Babarczi-Győrffy Andrea, Dolhai Lajos, Orosz Atanáz, Perendy László
Jel Kiadó
Litteratura Patristica 1.
2024. Második kiadás
Puhatáblás, ragasztókötés
142 x 197 mm
168
3200 Ft
Az egyházatyák korában (III–VII. sz.) és a kora keresztény századok tanúságának mindenképpen hitelt adó középkorban egyaránt vallották, hogy a gnoszticizmus volt az a szellemi áramlat a Katolikus Egyház életében, amely a keresztény tanítás tisztaságát be akarta szennyezni és ezzel elindítója lett minden szakadásnak.
A Nagyegyház a gnoszticizmus beszüremkedéseinek radikálisan ellenállt, mivel annak lényegét a krisztusi „örökség”-től idegennek tartotta. A gnosztikus mesterek a Nagyegyház örökségét, az apostoli hagyományt saját eszmevilágukban feldolgozták, így tartalmát szétszaggatták és kilúgozták, lényegében meghamisították. A tömegeknek hirdetendő egyetemes érvényű isteni kinyilatkoztatás helyett a kisszámú kiválasztottaknak, az intellektuális igényű elitnek ígérték és biztosították az üdvösséget adó tudás (=gnózis) ismeretét.
A könyv témája különösen aktuális ma a gnosztikus eszmékből táplálkozó New Age mozgalom terjeszkedése során. Többek között ezért is fontos ennek az eszmeáramlatnak az alaposabb megismerése.
Tartalomjegyzék
Előszó
Bevezetés
A gnóziskutatás értékelése
Kereszténység és gnoszticizmus
A gnoszticizmus alapvető kérdéseiről
A gnoszticizmus hatása a kereszténységre
A gnosztikusok Jézus Krisztusa
I. Jézus Krisztus a gnosztikus irodalomban
A forrásszövegek áttekintése
II. Jézus Krisztus a gnoszticizmus eszmevilágában
A gnosztikus eszmevilág illeszkedése
Krisztus a gnosztikus szisztémákban
III. Krisztus preegzisztenciája (A Pléróma Krisztusa)
Krisztus helye a Plérómán belül
A Pléróma Krisztusának feltárulkozása az evangéliumban
IV. Krisztus megtestesülése (A megtestesülés képtelensége)
Az anyaggal való érintkezés elkerülése
Krisztus teste
Aki a Szűztől született
V. Jézus Krisztus, a kinyilatkoztató
Krisztus kinyilatkoztatásának kezdete
Miért jött el a Salvator?
Kinek szól a kinyilatkoztatás?
VI. Jézus Krisztus, a tanító
Krisztus tanításának formái
Jézus Krisztus a Törvény magyarázója
Jézus Krisztus és az Ószövetség
VII. Jézus Krisztus szenvedése, halála, feltámadása és mennybemenetele
Krisztus feltámadása
A kereszt botránya (Gal 5,11)
VIII. Jézus Krisztus és a tanítványok
Jézus és a tanítványok
Jézus és az asszonyok
Tamás, az Úr ikertestvére
Az apostolok tanítványai: a harmadik nemzedék
IX. Jézus Krisztus tükröződése a gnosztikusokkal rivalizáló ábrázolásokban
X. Jézus Krisztus a gnoszticizmust továbbvivő mozgalmakban
A mandeusok
A manicheusok Jézusa
A gnózis és a középkori mozgalmak
Utószó
Irodalom
![]()

A katolikus szentmise – Az istenközpontúság helyreállításának lépései a liturgiában
Athanasius Schneider püspök és Aurelio Porfiri beszélgetése
Athanasius Schneider püspök
Fülep Dániel
Fülep Dániel
Jel Kiadó
2023 május
puhatáblás, ragasztókötés
152 x 220 mm
240
3800 Ft
ROBERT SARAH bíboros: „»A liturgia nem rólunk szól, hanem Istenről« – írta Ratzinger bíboros 2004-ben. Ez legfőképpen a szentmiseáldozat tekintetében igaz, amely Isten műve, nem a miénk – még akkor is, ha a keresztség kegyelme által kiváltságos részesei vagyunk az üdvösséges cselekedetnek. Schneider püspök mélységes tisztelete a Szentmise és a Szent Eucharisztia iránt az üldöztetésben való megfosztottságuk tapasztalatából nőtt ki. Ha csak egy csöppet is magunkba szívunk abból a hitből és szeretetből, amely ebben a könyvben felszínre kerül, nemcsak azt fogjuk megérteni, hogy miért elengedhetetlen Isten központi szerepének helyreállítása a liturgiában, hanem mi magunk is késedelem nélkül megkezdjük a szükséges munkát.”
JOSEPH ZEN bíboros: „A liturgia katolikus életünk középpontjában áll. A mi Teremtő Istenünktől kaptuk ezt a nagyszerű ajándékot, amely lehetőséget ad arra, hogy gyönyörű rítusokban, imákban és énekekben dicsérjük Őt, mindvégig a gyönyörű szertartásokon keresztül, amelyeket az Egyháznak meg kell őriznie hívei javára. Ez a könyv nagyszerű forrás a mise szépségének újbóli felfedezéséhez, és figyelmeztet minket a sok visszaélésre, amelytől az Egyház liturgiájának megannyi egyházközségben kell szenvednie szerte a világon. Ez a könyv elgondolkodtat bennünket arról, hogy mi az, amink lehet, és arról is, amit elveszíthettünk.”
Aurelio Porfiri előszava
A magyar fordító előszava
1. A szentmise mint imádság
2. A szentmise mint imádás
3. A szentmise mint rituálé
4. A szentmise mint áldozat
5. A szentmise mint pompa
6. A szentmise mint szent cselekmény
7. A szentmise mint hálaadás
8. A szentmise mint hallgatás
9. A szentmise mint az Egyház élete
10. A szentmise mint az üdvösség forrása
11. A szentmise mint szent szolgálat
12. A szentmise mint menyegzős lakoma
Következtetés: Istenközpontúság
![]()

A keresztény tanítás kibontakozása
Newman Szent János Henrik
Somogyi György
Jel Kiadó
2023. június 30.
puhatáblás, ragasztókötés
152 x 220 mm
380
4200 Ft
Három dolog miatt ajánlom John Henry Newman – immár Newman Szent János Henrik – bíborosnak ezt az írását.
Égetően fontos aktualitása miatt. Most már nyíltan és őszintén, de az Egyház szentségét megvallva (hiszen az Krisztus Titokzatos Teste) nem lehet tovább hallgatni arról a hitbeli és erkölcsi krízisről, amely nagyon mélyen átjárja sok hívőnek és papnak a lelkét.
Newman anglikán lelkészként tapasztalta, hogy közösségében az egyetemes, ősi hitet eretnek tanok mérgezik. Tudatában volt annak, hogy ők, az anglikánok szakadásban vannak, de miért vált sok anglikán eretnekké annyira, hogy ahány plébánia, annyi fajta hitvallás uralja rejtetten sokak keresztény meggyőződését? A módszer, az egyetlen a krízisből való szabaduláshoz szerinte az, ha az anglikán lelkészek által rögzített tételeket az ősi katolikus hit alapján értelmezik. Abban az időben Newman az első ötszáz év kereszténységét nevezte katolikusnak. Tehát, az ősi egyetemes zsinatok és az egyházatyák írásait tanulmányozva, ő és egyetemista társai az anglikán zsinati szövegeket az ősi hit alapján kezdték értelmezni, nem pedig protestáns módon. Az egyetem, majd az angol püspökök ezt a magyarázatot nem fogadták el, bár a szövegek lehetővé tették ezt az ún. katolikus értelmezést.
Newman megdöbbenve fogadta ezt az elutasítást, és kijelentette, hogy neki akkor a kéz megjelent a falon [ld. Dán 5,5], mert ezzel a püspökök nyilvánvalóvá tették, hogy az anglikán közösség nem az ősi Katolikus Egyházban van.
Newman nem akart „áttérni”, mert az nem az ő életszintje. Az ő „áttérése” megtérés ahhoz az Egyházhoz, amely lényegét tekintve mindig ugyanaz.
Azért nem akart katolizálni, mert úgy gondolta, hogy a rómaiak (mivel akkor ő romanizmusként emlegette a Katolikus Egyházat) az ősi hithez új dogmákat ragasztottak, ami súlyos megmásítása lenne az ősi katolikus hitnek.
Ebben az írásban feltárul előttünk az az egyetlen módszer, egyetlen út, amely ma minket, katolikusokat megtérésre vezethetne. Ez pedig nem más, mint szigorú tudományossággal megvizsgálni, vajon a Katolikus Egyház újkori tanítása csírájában megvan-e az első ötszáz év keresztényeinek a tudatában, amely az írásokban és a liturgiában megnyilvánul.
Newman elvégezte helyettünk ezt a nagyon igényes, nehéz tudományos munkát. Itt van a kezünkben. Ha őt, az anglikán lelkészt ez a felismerés arra vette rá, hogy kérje felvételét a Katolikus Egyházba (ahova soha nem szándékozott átlépni, sőt, félt is attól, hogy katolikussá kell lennie), akkor minket, az eretnek tanítások által is fellazított erkölcsi felfogással megfertőzött katolikusokat még inkább arra indít, hogy megtérjünk az Egyház lényegében soha nem változó tanításához mind a hittitkokat, mind a szentségeket, mind az erkölcsi magatartást illetően.
A szinódusi útnak az a gyakorlata, amelyet egyes nyugati országokban láthatunk, nemcsak szakítás az Egyház szentségével – vagyis azzal, hogy az Egyház Krisztus Titokzatos Teste, Jézus pedig a Szentháromság Egy Isten Második Személye, a Fiú, aki érettünk és a mi üdvösségünkért emberré lett – hanem egy rejtett arianizmus is. Rejtett arianizmusnak azt a felfogást nevezem, amely szerint az Isten Fiának nem mindörökre és minden emberhez szóló üzenete van, hanem egyértelmű kijelentései (ld. házasság, szexualitás, erkölcs és a szentségek általában) teljesen átértelmezhetők.
Ez az az égetően fontos üzenet, amit aktuálisnak neveztem.
A másik kettőre röviden utalok, mert az elsőben benne vannak.
Az igazság mindenek feletti kereséséhez mint alapvető emberi magatartáshoz vissza kell térnünk. A szélsőséges liberalizmus tagadja, hogy van végső igazság. De ha nincs, akkor minden igazságnak az ellenkezőjét is igazságként lehet hirdetni. Ez az értelem prostitúciója. Az igazságot saját magam ellenére is keresnem kell, mert Urunk szerint „az igazság tesz szabaddá titeket” (Jn 8,31–32). Természetesen a végső Igazság nem valami, hanem Valaki, aki egyszer így szólt: „Én vagyok… az Igazság” (Jn 14,6). Ezért az Igazság keresése nem lehet csupán értelmi erőkifejtés, hanem – ahogy azt Newman mondja – mikor az ember tényleg keresi AZ IGAZSÁGOT, akkor az egész személyisége mozog.
A harmadik és a legfontosabb, amiért ezt az írást végig kell tanulmányozni, hogy ebben – szemérmesen rejtőzködve – egy olyan ember legmélyebb története vázolódik fel, aki eljutott az életszentségre.
Barsi Balázs atya
![]()

A keresztségről
Szent Ágoston
Babarczi-Győrffy Andrea, Dolhai Lajos, Orosz Atanáz, Perendy László, Tóth Vencel
Babarczi-Győrffy Andrea, Csizmár Oszkár
Jel Kiadó
Ókeresztény Örökségünk 25.
puhatáblás, ragasztókötés
130 x 205 mm
![]()
