A keresztény tanítás kibontakozása
Newman Szent János Henrik
Somogyi György
Jel Kiadó
2023. június 30.
puhatáblás, ragasztókötés
152 x 220 mm
380
4200 Ft
Három dolog miatt ajánlom John Henry Newman – immár Newman Szent János Henrik – bíborosnak ezt az írását.
Égetően fontos aktualitása miatt. Most már nyíltan és őszintén, de az Egyház szentségét megvallva (hiszen az Krisztus Titokzatos Teste) nem lehet tovább hallgatni arról a hitbeli és erkölcsi krízisről, amely nagyon mélyen átjárja sok hívőnek és papnak a lelkét.
Newman anglikán lelkészként tapasztalta, hogy közösségében az egyetemes, ősi hitet eretnek tanok mérgezik. Tudatában volt annak, hogy ők, az anglikánok szakadásban vannak, de miért vált sok anglikán eretnekké annyira, hogy ahány plébánia, annyi fajta hitvallás uralja rejtetten sokak keresztény meggyőződését? A módszer, az egyetlen a krízisből való szabaduláshoz szerinte az, ha az anglikán lelkészek által rögzített tételeket az ősi katolikus hit alapján értelmezik. Abban az időben Newman az első ötszáz év kereszténységét nevezte katolikusnak. Tehát, az ősi egyetemes zsinatok és az egyházatyák írásait tanulmányozva, ő és egyetemista társai az anglikán zsinati szövegeket az ősi hit alapján kezdték értelmezni, nem pedig protestáns módon. Az egyetem, majd az angol püspökök ezt a magyarázatot nem fogadták el, bár a szövegek lehetővé tették ezt az ún. katolikus értelmezést.
Newman megdöbbenve fogadta ezt az elutasítást, és kijelentette, hogy neki akkor a kéz megjelent a falon [ld. Dán 5,5], mert ezzel a püspökök nyilvánvalóvá tették, hogy az anglikán közösség nem az ősi Katolikus Egyházban van.
Newman nem akart „áttérni”, mert az nem az ő életszintje. Az ő „áttérése” megtérés ahhoz az Egyházhoz, amely lényegét tekintve mindig ugyanaz.
Azért nem akart katolizálni, mert úgy gondolta, hogy a rómaiak (mivel akkor ő romanizmusként emlegette a Katolikus Egyházat) az ősi hithez új dogmákat ragasztottak, ami súlyos megmásítása lenne az ősi katolikus hitnek.
Ebben az írásban feltárul előttünk az az egyetlen módszer, egyetlen út, amely ma minket, katolikusokat megtérésre vezethetne. Ez pedig nem más, mint szigorú tudományossággal megvizsgálni, vajon a Katolikus Egyház újkori tanítása csírájában megvan-e az első ötszáz év keresztényeinek a tudatában, amely az írásokban és a liturgiában megnyilvánul.
Newman elvégezte helyettünk ezt a nagyon igényes, nehéz tudományos munkát. Itt van a kezünkben. Ha őt, az anglikán lelkészt ez a felismerés arra vette rá, hogy kérje felvételét a Katolikus Egyházba (ahova soha nem szándékozott átlépni, sőt, félt is attól, hogy katolikussá kell lennie), akkor minket, az eretnek tanítások által is fellazított erkölcsi felfogással megfertőzött katolikusokat még inkább arra indít, hogy megtérjünk az Egyház lényegében soha nem változó tanításához mind a hittitkokat, mind a szentségeket, mind az erkölcsi magatartást illetően.
A szinódusi útnak az a gyakorlata, amelyet egyes nyugati országokban láthatunk, nemcsak szakítás az Egyház szentségével – vagyis azzal, hogy az Egyház Krisztus Titokzatos Teste, Jézus pedig a Szentháromság Egy Isten Második Személye, a Fiú, aki érettünk és a mi üdvösségünkért emberré lett – hanem egy rejtett arianizmus is. Rejtett arianizmusnak azt a felfogást nevezem, amely szerint az Isten Fiának nem mindörökre és minden emberhez szóló üzenete van, hanem egyértelmű kijelentései (ld. házasság, szexualitás, erkölcs és a szentségek általában) teljesen átértelmezhetők.
Ez az az égetően fontos üzenet, amit aktuálisnak neveztem.
A másik kettőre röviden utalok, mert az elsőben benne vannak.
Az igazság mindenek feletti kereséséhez mint alapvető emberi magatartáshoz vissza kell térnünk. A szélsőséges liberalizmus tagadja, hogy van végső igazság. De ha nincs, akkor minden igazságnak az ellenkezőjét is igazságként lehet hirdetni. Ez az értelem prostitúciója. Az igazságot saját magam ellenére is keresnem kell, mert Urunk szerint „az igazság tesz szabaddá titeket” (Jn 8,31–32). Természetesen a végső Igazság nem valami, hanem Valaki, aki egyszer így szólt: „Én vagyok… az Igazság” (Jn 14,6). Ezért az Igazság keresése nem lehet csupán értelmi erőkifejtés, hanem – ahogy azt Newman mondja – mikor az ember tényleg keresi AZ IGAZSÁGOT, akkor az egész személyisége mozog.
A harmadik és a legfontosabb, amiért ezt az írást végig kell tanulmányozni, hogy ebben – szemérmesen rejtőzködve – egy olyan ember legmélyebb története vázolódik fel, aki eljutott az életszentségre.
Barsi Balázs atya
![]()
