Menjünk át a túlsó partra! – Vigaszkereső gondolatok a Karantén Bárkájából

Amikor a koronavírus bekényszerítette bolygónk lakosságát – így minket, magyarokat is – „Noé bárkájába”, közösségemből egy testvéremen keresztül meghívást kaptam az Úrtól arra, hogy egy-egy rövid gondolatfüzérrel, elmélkedéssel legyek segítségére bezárkózott testvéreimnek, főleg a családoknak. Hetvenkét napon át – 2020. március 19-től május 29-ig –, mindennap küldtem egy-egy vigaszkereső gondolatot a világhálóra, abban a reményben, hogy e papi szolgálatom, igehirdetésem segítség, világosság, vigasz lehet ahhoz, hogy méltóságunkat, belső békénket, derünket megőrizve viseljük el e járvány adta bizonytalanság időszakát.
Hiszem, hogy sok-sok millió istenfélő ember tette fel magában – vallástól és felekezettől függetlenül – a kérdést e hónapokban, hogy vajon mit akarhat Isten ezzel a helyzettel. Meggyőződésem, hogy „nem az Úr tehet a járványról”, de az bizonnyal az Ő akarata, hogy amikor a vírus elöli egyetlen védekezési lehetőségként elbújunk „otthonaink bárkájába”, ő maga is velünk „utazhasson” a „járvány özönvízén” át. Hívő emberként jó újra és újra tudatosítani, hogy Isten maga az ember legigazibb vigasza: „veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20). Kajtár Edvárd atya