Áthosz, a Föld legmagasabb pontja

„Nem mindennapi útikönyv ez, még ha első pillantásra annak is tűnik. A szerző nemcsak fizikailag utazik, belső utazást is tesz, saját lelkében és szívében. Utazása felfedezőút saját lelkében, önmagának, saját elhívatásának felfedezése, olyasminek, amit először még maga sem sejt és szenvedélyesen igyekszik elutasítani.

Ahogy a szerző maga is meghökken amint az aszkéták hirtelen felbukkannak előtte Áthosz pusztájában, ugyanúgy mi is meghökkenünk gondolatainak, kifejezésmódjának, nyelvének, szemléletének újszerűségétől és eredetiségétől. Saját maga és mindazok akikkel találkozik tudományos, elsősorban a fizikából vett képekkel, metaforákkal írják le a lélek dolgait. Ezzel arra ösztönöznek bennünket, hogy felülvizsgáljuk, újragondoljuk a szentekkel és szentséggel kapcsolatos felfogásunkat, megdöbbentve bennünket a mennyei dolgok fizikai világunk jelenében történő láttatásával.”   (Részlet Caroline Makropoulos előszavából)