A tökéletesség útja

„Uram! Taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1) – kérlelte Jézust egyik tanítványa, mire a Mester elmondta imáját, a Miatyánkot. „Madre, írj nekünk valamit a belső imáról!” – ismételte újra és újra kérését a négy novícia, akik 1562. augusztus 24-én, az avilai Szent József kolostor alapításának felejthetetlen napján öltöztek be a Kármel szent ruhájába. Teréz végül engedett a kérésnek, és hozzákezdett A tökéletesség útja megírásához. Szívéből és szerzetesi tapasztalatából fakadt ez a mű, amelyben pontos és ihletett szavakkal szól a belső ima alapjairól, a kármelita nővérek életeszményéről − s a hetvenhárom fejezetből huszonnyolcat a Miatyánk elemzésére szán. Fray Luis de León − híres Ágoston-rendi szerzetes, egyetemi tanár, Szent Teréz műveinek első kiadója – vallomása szerint „amikor Madre Teresa szövegeit olvasom, tele vagyok csodálattal és gyakran úgy érzem, hogy általa maga a Szentlélek beszél…” Bár Teréz a művet kifejezetten nővérei kézikönyvének szánta, az mégsem csak a kiválasztott keveseknek szól, hanem mindazoknak, akik életük útján az élő Isten felé tartanak.