Örök filozófia

Balduin Schwarz, a fenomenológiai mozgalom méltatlanul elfeledett, kitűnő képviselője a jelenkori filozófia válságát elemzi. Meglátása szerint ezt a történelmi tudatosulás folyamata hívta életre; ez bénítja meg a megismerés erejét és ez töri meg lendületét. Schwarz részletesen elemzi azt a két, egymással párhuzamos mozgást, amelynek hatására kibontakoznak az egymásra következő filozofémák. Míg a philosophia perennis a változatlanságot képviseli, addig a másik, az autonóm rendszerfilozófia a törvényszerű változás tényét hirdeti. Úgy próbálja megragadni e kétféle válasz sajátosságait, hogy felidézi, „milyennek látják az embert és viselkedését életének nagy válságaiban. Az elégtelen válasz két formája a mulasztás, mely görcsösen rettegve bezárkózik, s a kapkodás, mely anélkül, hogy tudná, mit tesz, eltékozolja az értékeset; ezekből nőtt ki az utóbbi évszázadok két olyannyira ellentétes filozófiája.” A szerző nem elégszik meg e törvényszerűségek részletes bemutatásával, igyekszik kiutat mutatni a válságból. „A következmények feldolgozásának egy olyan szellemből kell kiindulnia, amely az ordót: nem egy új, hanem az örök ordót hordja magában.” Schwarz szerint egy sajátosan értelmezett fenomenológiai módszer a legalkalmasabb arra, hogy ilyen szellemben újítsa meg az örök filozófiát, a philosophia perennist.