Antiokhiai katekézis a II. század végén

Patrológiai kézikönyvek a II. századi görög apologéták között szokták tárgyalni a szíriai Antiokhia hatodik püspökének, Theophilosznak a munkásságát. Sajátos jelentőségét már az a tény is mutatja, hogy ő az első püspök, akitől fennmaradt apologetikai mű. A birtokunkban levő három könyv az Autolükoszhoz címet viseli. A címzett tehát nem egy uralkodó, akitől méltányosabb bánásmódot lehetne kieszközölni a keresztények ellen indított büntetőperekben. A megszólított személy egy művelt és műveltségére büszke pogány, aki felkéri a püspököt, hogy mutassa meg neki a keresztények Istenét. Hiszen a többi isten valóban látható; ha a keresztényeké is elismertségre törekszik, valamilyen formában meg kell nyilvánulnia. A korábbi apologéták nyomain haladva Theophilosz arra törekszik, hogy ebből a hozzáállásból kiindulva beláttassa Autolükosszal és minden érdeklődő pogánnyal: a keresztények Istene lélek, aki csak a lélek szemével látható. A lélek szeme azonban csak akkor lát, ha a lélek megtisztul, és így alkalmassá válik a lelki dolgok meglátására. Az egyetlen, igaz Isten nem jeleníthető meg kőből vagy fából faragott szobor formájában.