ERKÖLCSTEOLÓGIAI TANULMÁNYOK 17.
Laurinyecz Mihály
Jel Kiadó
Az Erkölcsteológiai Tanulmányok 17. kötete egy nagyon fontos témával foglalkozik: a keresztény reménnyel. Mivel a remény mindennapjaink éltető ereje, ezért az önmagára és a dolgaira figyelő ember számára szükségszerű, hogy ezt a tapasztalatát fogalmi szinten is meghatározza, visszatekintsen rá. Ha ezt minden gondolkodó embernek hasznos megtennie, feltétlenül szükséges erre reflektálnia a teológusnak is, mégpedig a saját kategóriáin belül: az örök élet távlatának reményében. Ebben a kiadványban ehhez adnak segítséget a benne lévő írások, melyekben először Szűz Mária, a Remény Anyja témáját fejtjük ki, majd a remény ó- és újszövetségi megközelítését. Elemezzük a vértanúakták és szenvedéstörténetek tanúságtételeit, Szent Tamás klasszikus definícióit. Bemutatjuk napjaink teológusainak gondolatait a keresztény reményről; a Gaudium et Spes és az Evangelii Gaudium párhuzamait. Kifejtjük, hogy a pap a remény embere. Egy újfajta megközelítéssel a mammon-vallást a marketing, a média, reklám és digitális közösségi terek ígéreteit állítjuk párhuzamba a klasszikus vallási ígéretekkel.
A kötetben szereplő tanulmányok:
Előszó (Laurinyecz Mihály)
Kék Emerencia
A „Szent remény anyja”, Mária
Soltész János
A remény az Ószövetségben
Deli Lajos
A remény az Újszövetségben
Laurinyecz Mihály
Mi tette képessé a vértanúkat arra,hogy életüket adják hitükért?
Gruber László
Aquinói Szent Tamás tanítása a reményről
Németh Gábor
A remény a német teológiában
Orbán Szabolcs OFM
A remény két aktuális egyházi megnyilatkozás fényében
Beran Ferenc
A pap a remény embere
Laurinyecz Mihály
A végtelenség és abszolútum ígérete és reménye a marketing, reklám, a közösségi webhelyek szóhasználatában
ERKÖLCSTEOLÓGIAI TANULMÁNYOK
2016
Puhatáblás, ragasztókötés
142 x 197 mm
188
1 400 Ft
ERKÖLCSTEOLÓGIAI TANULMÁNYOK 18.
Laurinyecz Mihály
Jel Kiadó
Milyen a ferences gazda(g)ság? Áldozhatnak-e az újraházasodottak Ferenc pápa szerint? A gyónás Luthernél és a mai gyakorlatban. Kit nevezünk terroristának? Ki számított idegennek az Ószövetségben? Mi az intuitív ítélet? Mi újat mond még ma is egy 126 éves pápai körlevél? Mit mond az ökológus a Laudatosi’ enciklikáról? Mit, hogyan és miért véd a teremtésvédő pasztorálteológus? Hogyan kommunikál Ferenc pápa az „oroszlánok” között? Ezekre a kérdésekre is választ kap az Erkölcsteológiai Tanulmányok 18. kötetének olvasója. A témák szerteágazóak, de csak azért, mert az élet ilyen. Aktuális erkölcsteológiai kérdésekről olvashatunk hagyományos katolikus keresztény alapokra építve.
ERKÖLCSTEOLÓGIAI TANULMÁNYOK
2017
Puhatáblás, ragasztókötés
142 x 197 mm
220
1 800 Ft
Erkölcsteológiai Tanulmányok 20.
| Alcím: | Az Eucharisztiáról I. |
| Megjelenés dátuma: | 2019 |
| Kötéstípus: | Puhakötés |
| Terjedelem: | 206 oldal, 142 x 197 |
| Ár: | 1800 Ft |
Hogyan kapcsolódik össze „ a szövetség, az áldozat, a lakoma, az emlékünnep, az új szövetség, a ’Jahve szolgája’, és a ’Velünk az Isten’ valósága az ószövetségi szövegek alapján?” „Hogyan lehetséges, hogy a keresztények az étkezést a vallásuk legfőbb kifejezési módjának tartják, míg oly sok ember hal éhen?” Hogyan jelenik meg az Eucharisztia a pap és a családok életében? A halálos bűn, mint a szentáldozás akadálya; az Eucharisztia bűnbocsátó kegyelme. XX-XXI. pápai tanítások az Eucharisztiáról az Egyház társadalmi tanítása szempontjából. A Liturgia, mint az erkölcsi életvezetés csúcsa és forrása – görög katolikus szemszögből. Közvetített kép: a televízióban sugárzott Szentmise elvi és gyakorlati körülményei. Ezekről a kérdésekről, témákról szól az Erkölcsteológia Tanulmányok 20. kötete, melyet idén is a közelgő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeként készítettek a magyar nyelvű erkölcsteológia képviselői.
Gróf Esterházy János a szeretet politikusa
Dávid Zsuzsanna
Jel Kiadó
A könyv megszületése nagyot lendít az eddigi Esterházy értelmezésen, melynek egyik legfőbb kérdése az volt, miként lehet egységes nézőpontból szemlélni Esterházy János életének azt a kétszer 12 évét, amely látszólag szöges ellentéte egymásnak. A felvidéki magyarság huszadik századi legfontosabb személyisége történetének első 12 évét – amelyet a népe sorsának jobbra fordulásáért munkálkodó szakadatlan tenni akarás és aktivitás jellemez – ugyanis követi egy olyan újabb 12 év, amely a rabság bilincsében tartva, a cselekvés legkisebb lehetőségének esélyétől is megfosztotta Esterházyt. Amíg az első tizenkét-éves időszak teli van az Esterházy Jánostól származó írások, nyilatkozatok, beszédek vagy éppen róla szóló zajos tudósítások publikációival, addig a második 12 év ennek épp ellenkezőjeként, a némaság időszakaként ismert a számunkra. Dávid Zsuzsanna könyvének hatására itt rögtön egy párhuzam jut az ember eszébe. Jézus is elnémul Pilátus előtt. Nem mond el egy újabb példabeszédet, nem bocsátkozik vitába, nem érvel az igaza mellett…hallgat. S tizenkét éven át némán hallgatva szenved Esterházy János is. Némaságát mintegy betetőzi az az embertelen hatalmi arrogancia, hogy még földi maradványait sem voltak hajlandóak kiadni családjának, s így még egy tisztességes temetésben sem lehetett része. Esterházy János így beteljesülő, népéért vállalt és felajánlott szenvedéssel párosuló engesztelő áldozatához egyedül Jézus Krisztustól tudott erőt meríteni. Attól a Jézustól, akitől ő maga azt kérte, „engedje meg, hogy szenvedések és nélkülözések árán méltóvá váljak arra, hogy Őt megtisztulva követhessem.” Sokan vannak akik érthetetlennek tartják, hogy Esterházy János, miért nem menekült el a reá váró szenvedések elől, habár ezt több alkalommal is megtehette volna? Miért „sodródott” úgymond „magatehetetlenül” az őt körülvevő eseményekkel? A kételkedők a kérdést talán feltehetnék imigyen is: Miért nem szállt le időben a keresztről? Nos ezekre a kérdésekre kapunk szinte tökéletes választ Dávid Zsuzsanna könyvét olvasva, aki az egyháztanítók munkáit ismerve, s a megváltó Krisztust szemlélve sorra fedezi fel és írja le az Isten szolgája Esterházy János életművének mindkét osztatából fakadó evangéliumi igazságokat. Könyvének legfőbb mondanivalója, hogy Esterházy Jánost ezt a „közjóra született embert” (Tőzsér Árpád jellemzése) Jézus Krisztus nélkül sem értelmezni sem megérteni nem lehet. Ahhoz azonban, hogy megértsük, együtt kell szemlélnünk mindkettőjüket. Csak ebben az együtt-szemlélésben fedezhetjük fel Esterházy János portréján Krisztus valódi arcvonásait.
Ilyen értelemben Dávid Zsuzsanna könyvét az első Esterházy Jánosról szóló hagiográfiának is nevezhetném, annak ellenére is, hogy a könyv főhősének boldoggá avatási folyamatának csupán az elején tartunk. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy mi magunk is átelmélkedve ismerkedjünk meg ennek a nagyszerű és kivételes embernek – akit az általa oly annyira tisztelt Apostoli Szentszék jóvoltából immár az Isten Szolgája titulussal szólíthatunk meg – életfogytig tartó kegyelemmel átitatott életével. (Részlet Molnár Imre ajánlásából)
A könyv melléklete 21 festményről készült színes képek, melyek a szerző, Dávid Zsuzsanna alkotásai Esterházy János életéről.
Erkölcsteológiai Dolgozatok
2021
puhatáblás, ragasztókötés
142 x 197 mm
124
Véglegesen elfogyott, nem rendelhető
