„Amikor a hit szociológiai nyelvvé redukálódik, a liturgia szórakoztatássá válik, az erkölcs állandó alkudozás tárgya és az Egyházból olyan intézmény lesz, amelynek a mai idők követelményeihez kell alkalmazkodnia, akkor a pogányság visszatér – nem a régi, hanem új formában, amely az embert állítja középpontba. Ezt a pogányságot sok jelből ismerjük föl: a bűntudat elhomályosulása, a kinyilatkoztatott igazsággal szembeni kényelmetlen érzés, a liturgia leegyszerűsítése, a világi dolgok iránti odaadás és az Egyház természetfölötti céljának semmibevevése. Amikor Isten nem első, még az Egyházban sem, minden korrupttá válik.”

 Robert Sarah bíboros  (a La Nef magazinban adott interjú – 2026. május 4.)

„Számos magas rangú egyházi személy elvesztette katolikus hitét. Az elmúlt hatvan évben sokan voltak. Egy másik egyházat akarnak: félig protestáns, félig világi egyházat, olyat, amelyik alkalmazkodik a világhoz. Ezt belső meggyőződésből, a katolikus hit megváltoztatásának vágyából, annak teljes mértékben a világhoz való idomításából, valamint egy relativista, egyfajta szinkretista új vallás létrehozásának szándékából teszik. A hagyományos tanítás és hit elvesztésének fordulópontja a II. vatikáni zsinat 1965-ös lezárása volt. Ennek »gyümölcse« jól látszik a hatalmas zűrzavarban, kétértelműségben, homályosságban és sötétségben a tanítás, az erkölcs és a liturgia terén. Hogyan lehet a kétértelműség a Szentlélek hangja? Senki sem adja az életét valamiért, ami kétértelmű.”

 Athanasius Schneider püspök (Beszélgetés Matt Gaspersszel, 2026 júniusában.)

Malachi Martin atya (1921–1999) már az 1990-es években beszélt ezekről a jelenségekről könyveiben, interjúkban, különböző írásai­ban. Azok a problémák, melyeket akkor feltárt sajnos mára teljes valósággá váltak.